Ez az álom most rommá tört. Norbi jól van!

Nem így szerettem volna felkonferálni az idei 6. helyezésünket, de az a helyzet, hogy a második futam első kanyarjáig volt érdekes magyar szemmel a buli. Norbi jól rajtolt, de rossz ívre szorították. Chilton volt a ludas, azonnal kitört a kerék, kisodródott és csak az nem ment neki, aki más szériában indult. Ahh, mekkora karambol volt, Uramisten!

 Csak haladjunk sorba, mert végül is ez a lényeg, de idáig is el kellett jutni valahogy. Huff volt a célszemély, őt kergettük volna, de ez már az első futamban sem sikerült. Szép repülőrajt után, szinte mindenki megtartotta a pozícióját, Norbi viszont nem tudott Huffra és Monteirora zárkózni, két Chevy cserébe a popijában pörgött, valahogy nem tudott többet kihozni a gépből.

Így, egymás között, ha nincs érintettségünk ebben a versenyben, akkor ez nehezen emészthető körözés volt, más kérdés, hogy Norbi miatt úgy éltük meg, mintha a futball vébé döntőjét néztük volna Puskásékkal.

A második futam öt pontos hátránnyal indult Huff-fal szemben. Számoltunk egy jó rajttal, messze nem volt reménytelen a jobb helyezés az eddigiek alapján. A rajt után Huff és Chilton is csatázott, utóbbi kissé elvesztette az irányítást az autója felett és már lökte is Norbit, aki viszont a tapadását vesztette el – a kanyarkijároton végképp -, és lekoccolta a falat. Az még nem is lett volna akkor gáz, ha a fél mezőny nem tarolta volna le hátulról. De letarolták. Kocsi-szan ismét Roncsi-szan lett, sőt, nehezen mondom ki, inkább Kuka-szan!

Semmi nem érdekelt minket, csak, hogy az ütközés után szólaljon meg Norbi! Egy másodpercet nem tétlenkedett, azonnal beszólt: jól vagyok! Aztán jött a válasz: Örülünk! Aztán a korrigálás, mármint annak örülünk, hogy jól vagy, a többit hagyjuk. Norbi hangjában volt egy nagyon nyugodt vonulat. Azt éreztem, hogy minden tragédia ellenére, leesett róla egy nagy teher, más kérdés, hogy pont a mi autónkra zuhant. Nem tudjuk hibáztatni, ez a baleset épített pályán nem történik meg, mert ha ki is törik a kerék, akkor kigurul a bukótérbe, de itt a korlát osztja az észt meg a pofonokat. Aztán volt még egy tömegkarambol, vagy egy órával ment tovább a meccs, mint azt számoltuk. A lelassuló Chiltont hátulról szépen, ahogy kell, sorban felöklelte mindenki, de a mezőny vége már az álló bolyba hajtott bele. Hát, mit mondjak, igazi horror volt. Tizenöt versenyző fejezte be a futamot! Ez mindent elárul. „Csak” húszan estek ki. Mi van? Tényleg.

Nem tudom, hogy álljak ehhez a kedves Casino városi pályához. Itt nyertük meg a privát bajnokságot, itt nyertünk először, szóval nem tudom, mit érezzek. Asszem, utálni fogom! Ja, tuti!

Más kérdés, hogy sikerült beállítani a tavalyi hatodik helyünket és ami jó hír, volt fejlődés, sokkal több pontot szereztünk mint tavaly. Más kérdés, hogy a történelem könyvekbe nem ez fog bekerülni.

Forrás: Zengő Motorsport